Szuhogy története:

Szuhogy régi Árpádkori település, amelynek a nevét az orosz suchy szóval hozzák összefüggésbe, melynek jelentése száraz, de az oklevelekben fennmaradt egykori neve ellentmond ennek az elméletnek.

Szuhogyra vonatkozó legrégebbi adat 1229 - ből való, mikor is Zymhud, Zymhod, (Szemhad, Szemlélő had, hegy) néven említik oklevelek. A borsodi vár tartozéka volt és ekkor Detre zólyomi királyi prokurátor kapta II. Andrástól hűséges szolgálataiért. Ugyanebben a században még feltűnt a község neve, de ekkor már Zdubugh alakban írták. A település tizede az egri káptalant illette, de Márton egri püspök ezt lefoglalta a maga számára. Az így támadt perben sokszor szerepel a név Zonhod, Zomhod formában.

Az 1332. évi pápai tizedlajstrom már egyházát, templomát, papját is említi, a község nevét pedig Zemhed, Semhod, Zemehad alakban tartották fenn.

A XIV. századtól kezdve több család, személy birtokában volt a község. A Perényiek idején a település neve szintén Zonhod, illetve Zomhod alakban tűnt fel.

Elbeszélések alapján tudhatjuk, hogy az akkor még Gömör dombvidéknek nevezett helyen épült fel Cserbakő vára, amely a szendrői vár nyugat felőli őrhelye volt. A vár építői voltak a falu lakói, akik munkájuk befejeztével a vártól körülbelül egy kilométernyire telepedtek le. Ezen lakosság jelentős része ruszin, illetve rutén eredetű volt.

 A község benépesítése a török hódoltság idején (az 1240 - es években) kezdődött. A jobbágyok a Szendrőben állomásozó török csapatok elől menekültek erre a helyre uraikkal együtt.

A törökök kiűzése után megindult a harc a várért. Kurucok és labancok (Szepessy Pál és Freindlich Mátyás) birtokolták. Ezidőtájt alakult ki az a hiedelem a várról, hogy veresbarátok lakják, akik minden elképzelhető kegyetlenséget vittek végbe benne.

A XIV. században Ládi Charba (Csorba) Miklós fiának birtokában volt a település. Ezt, mint öröklött birtokot, elcserélte Perényi (Perweny) István fiának, Andrásnak az abaújmegyei Deek (Detek) nevű faluban lévő részéért. Nagy Lajos a jászói konventtel beiktatta Perényi Pétert Szuhogy birtokába 1381 - ben. A vár ekkor meglehetősen rongált állapotban volt, de Perényi Péter fia, Imre 1403 - ban engedélyt kapott arra, hogy a várat újra felépíthesse. Zsigmond 1405 - ben megerősítette az engedélyt, ettől kezdve Szuhogy a csorbakői vár tartozéka lett. Ilyen formában került Perényi Imre fia, János kezébe, aki királyi tárnokmester volt. I. Ferdinánd azonban, hogy a Bebekeket megnyerje, a Perényieket más területekkel kielégítve, Csorbakő várát tartozékaival együtt Bebek Imrének és gyermekeinek adta.

1541 - ben Bebek Imre hamispénzverdét állított fel Csorbakőn. Halála után 1553 - ban, fivére, Bebek Ferenc leromboltatta a várat.

Eger bevétele után a község török kézre került, kényszerítették behódolni Vész Buliok basának.

A terület a XVII. században - kisebb kihagyásokkal - Herencsényi-birtok lett, 1648 - ig. Ezután - örökös nem lévén - Wesselényi Ferenc kassai főkapitány elfoglalta a települést, halála után özvegye Széchy Mária elzálogosította Szepessy Pálnak. Thökölyhez való hűsége miatt Szepessytöl a kamara lefoglalta a XVII. század végén.

A XVIII. század elején a szendrői vár ura Gvadányi Sándor birtokolta a falut. A véget nem érő pereskedések eredményeként, az Okolicsányiak lettek a falu földesurai. Később jelentős osztódás következett be. A falu időközben protestánssá vált, önálló egyháza már a XVI. század végén felállt. Később erős ellenreformáció indult itt is.

Birtokosok a XIX. században: Szalay-, Bárczay-, Kieszling és Cserny - család.

Az első világháború huszonöt hősi halottat követelt a falutól. A gazdasági válság tulajdonvesztést, elszegényedést hozott a parasztoknak, munkanélküliséget a bányászoknak. Ennek következménye lett, hogy sokan kivándoroltak. A harmincas évek végétől némi emelkedés volt tapasztalható. Mindenki megpróbált emberi körülményeket teremteni magának.

A második világháború hatása is érződött, bár az országot megnyomorító gazdasági következményei a faluban nem voltak elviselhetetlenek. A háborút a légitámadások, Miskolc bombázása hozta érezhető közelségbe. A front közeledtét jelezte egy szakasznyi német frontkatona. Másnap belőttek az oroszok, az első találat a katolikus templom kerítését, annak vaskapuját érte. Századnyi orosz erő rohanta meg a falut, a németeket üldözve. Rendszeres volt a rablás a fosztogatás, mindennapos lett a forspont, a kényszerfuvar. Ebben a háborúban húsz embert veszített el a falu.

A végig edelényi járáshoz tartozó község 1951 - ig Rudabányához kapcsolódott a közigazgatás szempontjából, 1951 - től 1969 - ig önálló volt, ezután 1990 - ig közös tanácsúvá vált Szendrővel.

Ebben az időszakban jelentős változásokat hoztak az építkezések. Az új iskola építését 1948 - ban kezdték. 1950 - ben megépítették az új országutat, 1985 - 90 - re beépítették az új út mindkét oldalát. Itt kapott helyet a Tanácsháza, a Kultúrház, a könyvtár, az óvoda, és a posta.

A község lakosságának száma az 1970 - es évekig folyamatosan emelkedett, aminek fő oka a jó munkalehetőségekben rejlett. Az azóta is tartó csökkenés oka először az elvándorlás volt az urbanizáltabb területekre, majd a munkalehetőségek beszűkülése (pl.:  a bányák bezárása) miatti elköltözés.

Fontosabb események 1990 - től, 2003 - ig.: Vízvezeték, szennyvíz csatorna kiépítése, gázberuházás, gyógyszertár és önálló körzeti orvosi rendelő létrehozása, a kábel TV kiépítése, a telefonhálózat bővítése, valamint egy veszélyes hulladék lerakó telep létesítése a község határában.