Szuhogy – Csorbakő vára

A középkori Csorbakő vára a történeti Borsod vármegye északi szélén, közvetlenül Torna vármegye határán található. Ma, a vár középkori történetében is fontos szerepet játszó Szuhogy község határához tartozik. Környezete a viszonylag alacsony Rudabányai – hegység része, maga a vár a Nagy – hegy egyik északkeleti alacsonyabb gerincének végén épült fel. A várhoz szorosan tartozó résznek tekinthetjük még a várhegy északkeleti lábánál ásott téglalap alakú tavat is.

A vár régészeti kutatása 1928-ban kezdődött, amikor Saád Andor a várhegy északi oldalában jégkorszakbeli barlangot tárt fel. Ekkor lett figyelmes a várból előkerülő alig, vagy egyáltalán nem ezüstözött rézlapkákra. A leleteket megtekintette Miskolcon Leszih Andor, aki még ez évben kutatóárkokat nyitott a várban. Később megbízta a feltárások kezdete óta ott dolgozó Szegő András szuhogyi cipészt az ásatások folytatásával. A kutatások azonban csak a belsővárban folytak, a külsővárat és az egyéb erődítéseket nem érintették. 1935-re kellőképpen tisztázódott a belsővár alaprajza, ekkor készítették el ennek precíz felmérését is. Egyéb dokumentáció, ásatási napló sajnos nem született, az egyetlen, az ásatást is megemlítő dolgozat a Numizmatikai Közlöny 1941. évi számában jelent meg, melyben Leszih Andor a pénzhamisító műhelyt és annak leleteit mutatta be. Mivel az ásatás elsősorban a Csorbakőn működő pénzhamisító műhelyre koncentrált, így gyakran nem tárták fel a korábbi, alsóbb rétegeket. A feltárt és feldolgozatlan leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumba kerültek. Ezt követően a várban ásatási munkálatok már nem folytak.

A vár történetének kutatását 2002-ben kezdtem meg. Elvégeztük a vár és közvetlen környezetének geodéziai felmérését, majd ezt követően Csorbakő történeti feldolgozását készítettem el. Ezen munkám folytatásaként 2003-ban befejeztem a Leszih-féle ásatás leletanyagának feldolgozását, illetve a vár elvi rekonstrukcióját. Ehhez elsősorban a geodéziai felmérés eredményeit használtam, hiszen az egykori, elpusztult falszakaszok ma csak földsáncként követhetőek nyomon a terepen. A hiányos dokumentáció ellenére sikerült azonosítanom a második világháború előtti ásatás által feltárt helyiségeket is. Az építési periódusok elkülönítésére a hasonló jellegű környékbeli várak alaprajzi fejlődését vettem alapul. Munkám tehát egy kísérlet arra, miként használhatóak precíz felszíni/terepi vizsgálatok egy vár régészeti kutatásában. A leírt eredményeket későbbi ásatásokkal lehet majd igazolni vagy cáfolni.

Noha a várról szóló első írásos adatunk csak 1403-ból ismeretes, mégis tudjuk, hogy már korábban is létezett itt egy vár. 1403-ban Zsigmond király megengedte pohárnokmesterének, Perényi Imrének, hogy újra felépíthesse a már nagyon leromlott és elpusztult Csorbakő várát Szuhogy felett. A Perényiek még 1351-ben szerezték meg a falut a birtokos középrétegbe tartozó Tekes nembéli Ládi családtól. Az első vár építését is ehhez a családhoz köthetjük. A 13/14. század fordulóján itt volt birtokos Ládi Csorba Miklós, aki feltételezhetően építője és névadója volt az első erősségnek. A Ládi család az ő idejében vált vagyonossá, Miklós neve a 19. helyen szerepelt az 1311-es kassai túszlistán. Mint ismeretes, ezen a listán a meggyilkolt Aba Amadé Kassán túszul ejtett fiainak kiszabadításáért cserébe adott 46 Amadé familiáris nevét sorolták fel. A 19. hely a családot, ha nem is a leggazdagabb, de minden bizonnyal a közepes rangú, helyi jelentőségű birtokosok közé sorolja, akiknek volt elég pénzük, hogy birtokukon várat emeljenek.

A Leszih-féle feltárások során kevés korainak tartható lelet került elő. Magára a korai vár alaprajzára is csak következtethetünk. Az 1403-as oklevélben Perényi Imre a nagyon elpusztult Csorbakő újjáépítéséről beszélt. Feltételezhető, hogy a legvédettebb helyen épült Perényi-féle belsővár felhasználta Csorba Miklós egykori várának alapfalait. Elvi rekonstrukciómban arra a következtetésre jutottam, hogy a Ládiak korai vára egy szabálytalan trapéz alaprajzú lakótorony lehetett, mely előtt egy négyszögletes fallal körülvett udvar volt. A gerinc végére épült várat a hegytető felöli oldalán a gerincre merőleges kettős sáncárokkal védték, amelyet a laposabb déli oldalról egy harmadikkal is kiegészítettek. A három sáncból a belsőre épült a későbbi Perényi-vár külső fala. A középső sánc érdekessége, hogy egy szakaszon a közelmúltban kiszakadt, így itt megfigyelhető a szerkezete. Szárazon rakott kőfalat emeltek, amely előtt mély árkot húztak.

Ládi Csorba Miklós halála után fiai anyagi gondokkal küzdöttek, melyről okleveles forrásokkal is rendelkezünk. Egyre több birtokukat adták zálogba, vagy váltak meg tőlük. Bár szuhogyi birtokukhoz sokáig ragaszkodtak, de már nem volt elég pénzük arra, hogy apjuk várát karban tartsák, így az erősen leromlott. Végezetül eladták Perényi Andrásnak. A Perényiek minden bizonnyal már csak egy romos várat találtak itt, amelynek azonban várépítési engedélye még megmaradt.

A vár első névszerinti tulajdonosa a nikápolyi csatát megjárt Perényi Imre pohárnokmester lett, aki a király elleni lázadásban szembeszállt a felkelő urakkal. 1403-ban Patak közelében legyőzte a hűtlen Debrői Istvánt, amiért a csorbakői várához jelentős uradalmat csatolhatott. 1405-ben Imrét titkos kancellárrá nevezte ki Zsigmond, ezt a tisztet élete végéig betöltötte. Csorbakői várát igazi főúri központjává alakította ki, amit az is bizonyít, hogy 1408-ban a vár közelében, Nyárádon, a mai Kurityán határában pálos kolostort alapított.

Perényi Imre az egykori romos váron, a Ládiak feltételezett udvaros-lakótornyos erősségének falain, háromhelyiséges palotát emeltetett, melyhez nyugatról 5 m-rel alacsonyabban két földszinti helyiség is csatlakozott. Ezekbe egy 15 fokú lépcsőn lehetett lemenni, amit Leszih Andorék fel is tártak. Az 1935-ben készített néhány fotón is látható lépcsősort ma már ismét vastag humusztakaró fed. A palota szakadékos keleti fala alatt egy belső udvar volt, amelynek keleti falai máig a legépebbek. A palota és a belső udvar alkotta központi magot délről és keletről egy L-alakú falszorossal védték. Ebből falszorosból lehetett külön megközelíteni a palotát, illetve külön a belső udvart. A falszorost és az említett belső udvart ma vastag törmelékréteg fedi. A palota északkeleti falából merőlegesen egy széles rekesztőfal indul ki, amely a külső várfalba csatlakozott. Ezen falban egy belső kapu lehetett, amelyet szükség esetén lezárhattak, így védve a belsővárat. Sajnos a vastag törmelékréteg miatt felszíni nyomai nem látszanak a kapunak, de minden bizonnyal ezt igazolja, hogy a belső udvar fala itt megtörve egy kis kiszögellést alkot. A belsővárat az északi alacsonyabb oldalon egy külsővár védte, amely északkeleti sarkába érkezett a terepen ma is nyomon követhető középkori mélyút. Az út itt balra megtörve a belső kapun keresztül csigavonalban haladt a belsővár helyiségei felé. A külsővár területét ma olyan vastag humuszréteg fedi, hogy a felszínen semmilyen objektum nem fedezhető fel, de minden bizonnyal itt lehettek a védők szálláshelyei.

Perényi Imrét halála után a nyárádi kolostorba temették el. Csorbakő ezután Perényi Imre kisebbik fia, István rezidenciája lett, aki 1437-ben szintén Nyárádra temetkezett. A vár ezután elvesztette főúri rezidenciaszerepét. A leletanyagban sajnos nincsen olyan főúri igényességű tárgy, amit a 15. század első harmadára keltezhetnénk. Ennek oka, mint azt már korábban is említettem, hogy az ásatások csak néhol érhették el a korai rétegeket.

A vár újabb birtokosa, Perényi Imre nagyobb fia, Perényi János tárnokmester központja már Terebesen volt. Csorbakő stratégiai jelentősége a 15. század folyamán még megmaradt. Sőt a huszita háborúskodások, illetve a kibontakozó polgárháború során Pálóci Simon még el is foglalta a várat, csak az 1445-ös országgyűlési határozat hatására adta vissza eredeti tulajdonosának.

Véleményem szerint a husziták közelsége és a polgárháború szükségessé tehette a vár megerősítését. Bár a belsővár szerkezete alapvetően nem változott, a palota reprezentációs szerepét már elveszthette, valószínűleg részt vett a vár védelmében, amit az itt talált nagyszámú, ehhez a korhoz köthető fegyverlelet bizonyít. A külsővárban a felszíni vizsgálatok alapján nem állapíthatunk meg jelentősebb változást. A huszita korszak újdonságának tartható azonban egy háromszög alakú elővár a külsővár északkeleti oldalán, amelynek végén ma is felfedezhető a négyszög alaprajzú egykori kaputorony helye.

Perényi János halála után Csorbakő már csak birtokigazgatási szerepet tölthetett be, tulajdonosai ritkán látogathatták meg.

Csorbakőn a terepi, felszíni vizsgálatok alapján két olyan kisebb erődítést különíthetünk el, amelyek a tűzfegyverek ellen, a 16. század folyamán épülhettek. Ezeket feltehetőleg Perényi Péter birtoklásához köthetjük. A háromszög alakú elővár és kaputornya védhetetlenné vált a tűzfegyverekkel szemben, ezért emelhettek elé egy szabálytalan ötszög alaprajzú bástyát, amely a mai felszínen földsáncként kitűnően nyomon követhető. A külsővár északi oldalánál fal és sáncnyomokat észleltünk, amelyet sajnos az egykor itt működött kőbánya nagyrészt elpusztított, de ennek ellenére egy, a völgy felé kiugró bástyával számolhatunk itt. Az előkerült leletanyag nagy részét ehhez a periódushoz, azaz a 15. század végéhez, 16. század első feléhez köthetjük. Csorbakő háttérbe szorulása ellenére ebből az időszakból több, főúri gazdagságot bizonyító tárgy is előkerült.

Csorbakőn ekkor azonban tulajdonosváltás történt. 1540/41 fordulóján Ferdinánd király Bebek Ferenc felső – magyarországi főkapitánynak adta a várat. Ferenc azonban nem sokáig tartotta magánál a várat, 1541. februárjában már átadta azt testvérének Bebek Imrének. Csorbakő Bebek birtoklása alatt a források elnémulnak a várról, ami nyílván a vár leghírhedtebb időszakának, a pénzhamisítás korszakának köszönhető. A 13 évig üzemelő pénzhamisító műhelyet a palotában, azaz a legvédettebb helyen rendezték be. A feltárások során a palota helyiségeiben nagy mennyiségű hamisításra utaló lelet került elő.

1553-ban meghalt Bebek Imre, és Bebek Ferenc még ezen esztendőben viharos gyorsasággal rudabányai bányászokkal leromboltatta a várat. A lerombolt vár azonban továbbra is Bebek Imre örököseinek tulajdona maradt, bár azt már soha többé nem építették újjá. A források ezek után még gyakran említik a várat, de már csak úgy, mint romos, vagy elpusztult, elhagyott erősséget. A váruradalom irányítói leköltöztek Szuhogyra, de jogilag még a 17. század elejéig csorbakői uradalomról és a hozzá tartozó falvakról beszéltek a források. Ekkor azonban változás történt, a századforduló után már csak egy telek neve volt Csorbakő, puszta vára pedig Szuhogy falu része lett.

A várbeli élet tehát 1553-ban megszűnt, azonban feltételezhető, hogy a törökök itteni megjelenésével a környék lakói néha ide, a romos falak közé menekültek, így a 17. században Csorbakő refúgium szerepével kell számolnunk. Ezt bizonyítják a feltárások során előkerült kora újkori kerámialeletek is. A várhegyet valószínűleg ekkora már befedte az erdő, így található mind a mai napig.

Szörényi Gábor András írása